Én és a fakanál esete....: Utazunk

A másik közös hobbink, amit nagy szeretettel űzünk, az a kirándulás, barangolás mindenfelé.

Krimml-vizesés, Krimml

Még október végére beszoritottunk egy látogatást, habár már nem nagyon sütött a nap, és hideg is volt. Ez meg is látszik sajnos a képek minőségén is.

Krimml Zell am See-től dél-nyugatra, kb. 50 km-re található. A vizesés Európa leghosszabb szabadon alázuhanó , 380 méter magas vizesése.

Mikor odaértünk, kicsit el voltunk tévedve mig megkaptuk a bejáratot..:) Hát ez is egy rövid light-os túra.:) Nagyon szép, de nyáron kellett volna megnézzük , mert akkor biztos csodálatos.

Tappernkarsee, Jägersee, Kleinarl

Október elején még kedvünk volt valahová elmenni túrázni, és mivel nem is volt messze, és hallottuk már mástól is, hogy milyen szép, de elég kemény 3 órás túra, hát gondoltuk megpróbáljuk, miért is ne. :) Reggel korán elindultunk. Kleinarl végén van a Jägersee, oda is sokan járnak, mert autóval is meg lehet közeliteni.

Onnan , a tó bal oldalán vezet fel egy keskeny út, de kocsival járható, egy parkolóhoz, ahonnan már csak gyalog lehet elérni a Tappernkarsee-t. El is indultunk.:) Megvallom őszintén , alig-alig értem fel, fel adtam 100 szor, mert annyira fárasztó volt, hogy egy adott szinten szinte elájultam. De összeszedtem magam, és tovább küzdöttem, és megérte. Gyönyörű hely, ritkaság hogy mennyire szép, érintetlen természet. Az út nagyon meredek, mert a kanyaroknál gyorsan emelkedik. Szembejött pont egy öreg bácsi ( amúgy annyi öreg ember volt, és fiatalokat megszégyenitő tempóban haladtak), és Robi látván, hogy én biza mindjárt visszafordulok, hacsak nem hallok valami biztató szót, megkérdezte, még sok van. " Nem, még két kanyar és onnan már nem lesz olyan meredek. Közel van már." Hát nem volt.:)) S csak azt kérdezgettem folyton, mint a gyerekek: Ott vagyunk már??!!!


Ott lennt, a Jägersee, onnan indultunk.

Kb. 2 óránkba telt, mire felértünk. Tappernkarsee 1762 m-en fekszik. Mikor megláttam, már helyre is jöttem, és nagyon örültem, hogy nem adtam fel félúton. Beszéljenek a képek magukért.

Ausztria, Werfen, Eisriesenwelt, Hohenwerfen

Augusztusban ellátogattunk Werfenbe, ami innen szintén nincs messze,Salzburgtól kb. 40 km-re. Werfen 2 látványosságáról hires, az egyik a jégbarlang, ami a világon a legnagyobb , a másik pedig a werfeni Fellegvár.

Reggel 9 kor indultunk, elsőként a jégbarlangot vettük célba. Egy jó kis emelkedős úton érjük el a parkolókat. Szerencsére elég közel kaptunk parkolóhelyet, igy 5 perc múlva ott is voltunk a kasszánál. A kasszától egy olyan 15 percnyi könnyed sétára van a felvonó, ami felvisz 1600 méterre. A bevállalósak gyalog is felmehetnek. A felvonó jó kis kaland volt kezdésként.:) Nagyon gyorsan megy, és nagyon meredek, de egy kicsi adrenalin nem árt.:)

A felvonótól a barlangig újabb jó 15 perces séta következik, habár ezt már nem nevezném sétának mert jól leizzadtam mire felértünk, ami nem volt valami kecsegtető az éppen 0 fokos barlangi látogatás előtt. Megtörültük magunkat, amennyire tudtuk, aztán elő a téli pulover, mellény, sapka, sál, nagykabát..:) és irány a jeges világba. Már nagyon izgatott voltam, a vezetőnk már a bejáratnál felkészitett , hogy nem lesz az ám olyan könnyű a bejutás a barlangba, ugyanis amikor kinyitják az ajtót, 90 km/h szél fog sűviteni ( a meleg és a hideg levegő "találkozása " miatt), és jobb ha megfogjuk a fejfedőnket és belekapaszkodunk a mellettünk lévőbe, mert Himalája stilusú körülmények uralkodnak azon az egy méteren.:) Minden 5. ember kapott egy lámpást, mivel a barlangban nincs egyáltalán megvilágitás. Én is kaptam egyet!:D
Nekem az egész barlangban a bejutás volt a legnagyobb élményem, szinte levett a lábamról a szél, meg is markoltam gyorsan a mellettem álló nő karját, aztán miután nagy sóhajok közepette mindenki bejutott, megkezdődött a barlang bemutatója. Az egyik érdekessége a barlangnak, hogy 1400 lépcsőfok van, abból 700 fel, 700 le. Igazából az egész túra során csak lépcsőkön haladtunk, nagyon kevés volt a vizszintes járat. Hogy rövidre fogjam a történetet, megnéztük ezt is, érdemes elmenni, engem az fogott meg abban a pillanatban hogy bent lehettem egy hegy belsejében, a világ legnagyobb jégbarlangjában, a belsejében 1600 méterről 1700 méterre másztunk fel a lépcsőkön, láttunk jeget, éreztük a hideget, a lélegzetelállitó szelet, és 1 hétig izomlázunk volt.:) Totál megérte...:D

Hohenwerfen

A barlang után mentünk a várhoz, hát már igazán nem hiányzott még egy hegyet megmászni, de mostmár muszáj volt. Amúgy nem vészes felmenni, de a várkaputól a várudvarig irtó meredek..:) szegény emberek akik itt éltek, nem irigylem őket. A várat annyira én nem tartottam érdekesnek, ami inkább megfogott az a madár reptetés volt. Különböző nagy madarakat reptettek: sólyom, sas, keselyű. Mindketten élveztük.

Ausztria, Ötzlsee, Kreealm Wasserfall, Hüttschlag

Az a jó itt, hogy rengeteg szép hely található a közelben, ez például a következő falu határán van, ott véget is ér az út. Ahol véget ér az út, van egy parkoló, onnan nem messze rögtön egy gyönyörű vizesés van, nagyobb és szebb mint a liechtensteinklamm-i.Utánna egy túraösvény vezet felfelé az Ötzlsee-hez. Hát a táj valami gyönyörű, minden szinben tündöklő patakok, türkiz szinű viz...hóval födött hegyek...és még szarvasokat is láttunk.

Ausztria, Liechtensteinklamm(2011.05.)

Legelsőként, májusban, tőlünk nem messze, a Liechtensteinklamm-ot néztük meg. Ez egy szoros, a végén egy vizeséssel. Hasonlit a Tordai Hasadékhoz meg a Békási-szoroshoz, de sokkal keskenyebb, és nagyon hideg volt..:) Lépcsőkön, szűk helyeken vezet az út, és tömérdek mennyiségű viz zudul le. A végén pedig van egy kisebb vizesés. A viz most kicsit zavaros volt, mert előző napokon esős idő volt.


Ezen a részen ha jól megnézzük, három(ebből 2 látszik a képen) állatforma tünik ki a sziklákból.Na ki kapja meg?:))

Magyarország, Eger:

Múlt héten Egerben voltunk 4 napot...:) Azért választottam Egert, és nem Hajdúszoboszlót, mert gondoltam ne csak fürödjünk, hanem kicsit kúltúrálódjunk is(ha van ilyen szó) :) Első napunkat az Egri Termálfürdőben töltöttük, ahol 1 óra alatt meg is untuk és csak azért maradtunk tovább, mert hát kifizettük a jegyet és "ne vesszen kárba". Április lévén, nem akartam kockáztatni négy hónapos folyamatos nátha és gripa után, hogy megint visszaessek, ezért éppen csak 5 percre mentem ki a kinti medencébe. A többi vendég nem igazán izgatta magát hogy nincs 30 fokos meleg, szálltak ki a vizből, járkáltak...biztos jó az immunrendszerük :)
A benti medence meg hát nem volt valami nagy szám, egy amit élveztem az a sodró ár"folyosó" volt. Igy hát ide nem is tértünk vissza.

Másnap "fedeztük fel" a várost. Esős idő ellenére elmentünk a várba, meglátogattuk a múzeumokat, amit a leginkább vártam nem jött össze,mert nem volt áram.:( Ami tetszett az a 3d mozifilm volt Egerről az 1500-as években.

Megéhezvén elindultunk hogy felkutassuk a hires Palacsintavárat, ahol állitólag szuper palacsintákat adnak. Meg is kaptuk egy utcácskába a Dobó tér körül, és rögtön rendeltünk egy egyet, mi a nagy evők, csak azt felejtettük el, hogy az utóbbi időbe összesen kettőnk -30 kilójával, már nincs akkora étvágyunk. Óriási palacsintákat adnak, óriási töltelékkel, meg gyümölcs dekorációval. Nem mondom, nagyon finom volt, de legközelebb ha ott járok, csokisat kérek. Most epres-túrósat rendeltem, és nagyon sok volt a túró és kevésbé édes volt, nekem meg ha palacsinta akkor legyen édes...:)

Jól lakva ,hogy ledolgozzuk a kalóriákat, másnap elmentünk Szilvásváradra, a Szalajka völgybe. Eredetileg a kis vasúttal akartam én felmenni, de lekéstük és a legközelebbi 3 óra múlva indult volna. Igy hát elindultunk gyalog. 3 km a Fátyol vizesésig, amit lazán meg lehet tenni, emelkedő nélkül. Szép volt a táj igy is, de biztos vagyok benne nyáron gyönyörű, mikor minden zöld.

A vizeséstől nem messze van az Istallóskői barlang, ahol őskori leletekre bukkantak, állitólag Neander-völgyiek laktak ott. Mindenképp meg akartam nézni. Hát az már meredek...:) Egész végig emelkedő, nem tudom hány méter pontosan a távolság, de nem adtam fel...és megérte. Szeretem az ilyen helyeket, odamész és elmerengsz,hogy egykoron ősemberek éltek itt, jártak itt, aludtak stb. Egész jó volt. Visszafele meg megettünk egy nagyon fincsi bükki gombalevest az egyik étteremben.

Utolsó napon úgy döntöttünk Egerszalókra megyünk fürödni. Itt is persze a wellnes medence része le volt zárva eppen, de legalább 50%os kedvezmény volt és ingyen szauna használat. Hát kellemesen csalódtam a helyben..mert nagyon tetszett. Robi is azt mondta, ide még visszajövünk..és ritka ami neki tetszik.:) Forró viz, és pont ilyen áprilisi időben nagyon kellemes volt, egyáltalán nem fáztam kint. Bent is tetszett nagyon, kipróbáltuk az illatos medencét is, a visszhang medencét is...meg van egy kicsi barlang része is. Fürödés után egyet szaunáztunk, van 5 féle szauna, azután a török medencében lazultunk tovább. Még maradtunk volna szivesen, de menni kellett haza. Ide biztos meg visszajövünk. És hát a kiruccanásunk méltó befejezése volt, egy vacsora az Excalibur középkori étteremben. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, ilyen jól még soha nem éreztem magam étteremben, és nem is ettem sehol ilyen fantasztikus kaját. Beléptünk az étterembe, sötét volt, csak egy gyertya égett, középkori zene szólt, a pincér is be volt öltözve. Robi csülkött rendelt , én meg libacombot. Nemsokára jött a pincér és előételként az étterem ajándéka libazsir és lilahagyma. Nyammi.:) Evőeszköz nélkül, fatányérokban szolgálják fel a menüt.

Majd miután végeztünk meleg vizet hozott,hogy megmossuk a kezünket...:)))) Az biztos hogy mikor utamba fog esni, mindig befogok menni.

.

Büdösfürdő

A leggyakrabban látogatott helyünk, az Büdösfürdő, ahová minden évben igyekszünk kimenni. Akár ott is tudnánk élni, olyan jól érezzük magunkat minden alkalommal.